Régen ezt a lekvárt nagyi átpasszírozta, mert meg volt róla győződve, hogyha egy kis héja belemegy, akkor megromlik a lekvár.
Idővel rájött, hogy ez nem így van, onnantól kezdve csak átdarálta.
A szép, érett, hibátlan, lehetőleg friss barackoknak a magját kiszedjük, átdaráljuk, lemérjük.
Ahány kiló a barack, annak a fele cukrot teszünk hozzá. Tehát ha két kiló barackvelő van, akkor ahhoz adunk 1 kiló cukrot. Itt is adhatunk hozzá citromsót, ad neki egy kis savanykásabb ízt, de e nélkül is jó. Ne használjunk bolti teaízesítőt, mert az nem megfelelő minőség.
Az egészet egy üveg, vagy porcelántálba rakjuk, vagy akár cserépbe. A lényeg, hogy ne fém legyen.
Összekeverjük az egészet, aztán időnként meg-megkeverjük, közben takarjuk le. Mindezt hűvös helyen.
Egyik délután összeállítjuk, másnap reggel pedig felrakjuk a tűzre, és óvatosan, folytonos kavarás mellett felfőzzük. Nem kell neki hosszú idő, mert csak bebarnulna. Ha képződik hab, akkor azt leszedjük, levesszük a tűzről, időnként megkavarjuk, nem tűzforrón, de még jó melegen patyolat tiszta üvegbe rakjuk. Lezárjuk, és dunsztba tesszük. Szárazba. Ami azt jelenti, hogy ruhák között tölt el még legalább egy napot, utána mehet a polcra a kamrába.
Akár sárga-, akár őszibarackból is készíthető. Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése