Vajon mi lehetett a Vegeta-időszámítás előtt?
Hogyhogy mi? - Hát zöldség...
Nagyanyáink jó sok zöldséggel főztek húslevest, annak maradékát, vagy a másodhúslevest más ételek ízesítésére használták.
Aztán persze - főleg azokat a zöldségeket, amiket télire nem lehetett biztonságosan betárolni - szárították is, mint a karfiol, karalábé, gomba - innen jött az ötlete annak idején az első ételízesítőnek, a Vegetának, ami ma már 50 éves.
Lehet rá sok rosszat is mondani, hogy mesterséges, műakármi, ami persze nem igaz, de az biztos, hogy ízfokozó is van benne - mint szinte minden más élelmiszerben.
Vannak, akik meg tudják venni bio változatát, de manapság még az életszínvonal nem olyan magas hazánkban, hogy ezt mindenki bírja anyagilag, és azt is el kell ismerni, hogy egy viszonylag kevés pénzből gazdálkodó háztartás nem tudja megtenni, hogy egy húsleveshez kilószám vásárolja a zöldséget, hisz ugyanolyan drága lényegében, mint a hús - arányában persze.
Az összetevők aránya ideális, és ráadásul - ha valaki megszokja ezt az ízt gyerekkorában, akkor a későbbiekben is ezt fogja keresni.
Van lehetőség házi elkészítésére is - persze plusz ízfokozók nélkül - szárítva, vagy sózottan. Szörnyülködésre nincs ok - majd a leves, étel készítésénél nem kell sót hozzáadni...
Szárítására - bár sokan ajánlják a sütős variációt - néhány óra alatt kiszikkasztva a zöldségeket, ez talán nem az igazi, mert az aszalás lényege a lassúság, és az alaposság.
Az, hogy kívülről száraznak érződik a zöldség, még nem jelenti azt, hogy tökéletesen az is.
Egy normál aszalás minimum 1-2 teljes napba telik, nem lehet kiváltani néhány órával.
Félárnyékos helyre visszük, egy tüllel, vagy valami vékony anyaggal letakarjuk, aztán szárítkózhat magában. Ha a szabadban szárítunk, akkor este vigyük be az anyagot, mert a hajnali pára szikkadásával kellene kezdődnie az aznapi száradásnak...
Ha viszont van aszalógépünk, akkor minden megoldódott, ott a kívánt hőfokot - 46 fok alatt - beállítva tökéletes munkát végezhetünk, a lehető legegészségesebb szárítmányunk lehet.
Ez bizony idő kérdése, meg türelemé. Az összetétele ugyanaz, ami lentebb szerepel.
Másik lehetőség a sózás.
Ennek csupán annyi a lényege, hogy a tisztított zöldséget lemérjük, aprítjuk, és súlyának arányában zöldség kilónként 20 dkg sót keverünk hozzá. Ezt aztán úgy, ahogy van üvegekbe rakjuk, és lezárjuk.
Sem hűtést, sem más tartósítást nem igényel, hisz a só mindenről felel.
Nem kell húzni az orrot, hogy persze- só, már megint só, mert ugye a levest, és más ételt is sóval készítjük, így viszont nem, vagy csak minimálisan kell az ételhez adagolni.
Hozzávalók:
1 kg sárgarépa
1 kg petrezselyem
1 nagy zeller,
1 kis karfiol
1 db karalábé
3-4 fej hagyma
5 gerezd fokhagyma,
1 csokor zellerlevél, vagy a vásárolt zeller levele
2 csokor petrezselyemlevél,
1/4 káposzta
5-6 db gomba
1 csokor lestyán,
5 db paradicsom,
3-4 db paprika különböző színűek
2 csapott teáskanál koriandermag,
3 csapott teáskanál sáfrányos szeklice, /pórsáfrány, de ha megtehetjük rendes sáfrány lehet/
4 szerecsendióvirág,
2 púpos teáskanál kurkuma
só kilónként 20 dkg
Ha valaki nem használ ilyen-olyan fűszert, simán ki lehet hagyni, és nyugodtan tegyünk bele abból, amit az egész család szeret.
A zöldségeket megmossuk, megtisztítjuk, lereszeljük, apróra vágjuk, az egészet minden fűszerrel összekeverjük, majd üvegbe töltjük lenyomkodva.
Ha szárítva készítjük, akkor aprítógéppel összevágjuk a megtisztított zöldségeket.
Legjobb vászonzacskóban tartani felakasztva a kamrában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése