Hogy készítsünk tökéletes főtt tésztát?

Hosszú ideig baj volt a tésztafőzésemmel. Voltak alapvető dolgok, amiket még gyerekkoromban megtanultam, de valahogy  mégsem olyan lett az íze, állaga, mint amilyen a Nagyi főztje volt.
Anyu már nem volt egy igazi konyhatündér - bár korrektül főzött - úgyhogy őt nem vehettem alapul. 
Íz szempontjából talán a legfontosabb, hogy szükséges a só. Akkor is ha sós lesz rá a feltét, akkor is ha édes. Nagyon lényeges, mert csak így jönnek ki az ízek.
Mégpedig annyira sósnak kell lennie a főzővíznek, hogyha megkóstolod, akkor határozottan érezd. 
Mondjuk ha főzöl fél kiló száraztésztát, akkor erre számíts 3 liter vizet, és adj hozzá egy normál evőkanálnyi sót. Van, aki többet rak hozzá, (3 kávéskanál) de ennyi feltétlenül szükséges.
Ne félj tőle, hogy nem lesz jó az íze... Épp, hogy ízfokozóként fog működni, még a cukorból is kevesebb kell majd. 
Aztán ott a főzővíz, mikor már melegedni tesszük. Egy időben úgy voltam vele, hogy ok, gyöngyözik a víz, a fene se fog ott álldogálni vele, majd felforr a tésztával együtt. Na, ez megint egy jókora hiba, hisz a gyöngyöző víz még csak 60 fokos, messzi a forrás, és ha a tésztát belerakjuk csak hűlni fog. Innentől kezdve a tésztán ázik-fázik, kiázik az íz egy része, a végeredmény silány lesz, sőt még ragacsos is lehet - ha nagyon eltoljuk. 
Meg kell várni, hogy a víz lobogva forrjon, és utána mehet bele a tészta. Ha szórjuk bele fele kavarjuk is meg - ez egy másik hiba lehetőség. Ifjonc korban az ember sokszor úgy érzi, hogy erre sincs időm, meg arra se... Na, így fordulhatott elő, hogy a nagy kockát beleszórtam a vízbe, de nem kavartam meg egyből, mert valami más dolog volt. Aztán persze eszembe jutott, hogy elmaradt valami, ilyenkor fordul elő az, hogy összetapad több levél, főzheted hó ideig, hogy mind átfőjön, így megint lesz, ami már csirizesre fő szinte, és olyan is, ami ropogós. 
Egy időben praktikának számított a főzővízhez olaj, vagy más zsiradék adagolása. Ez aztán kész kis burkolatot képezett a felületén, így  ezen a bevonaton már semmi féle íz nem mehet át. Amúgy az ilyet öblíteni is fölösleges - amúgy sem kell - hisz az olaj miatt semmi nem megy le.
Úgyhogy hideg vizes öblítésre sincs szükség - ha száraztésztából főzzük a finomságot. Ha a főzővíz elég volt, és közben kavargattuk, ráadásul azonnal fogyasztjuk, akkor nem ragadhat össze. 
Ellenben ha netán tésztagyúrásra adtuk a fejünket, és azt hirtelenjében be is főzzük, ez esetben öblítsük le a tésztát, mert még ott van rajta a nyújtáshoz használt liszt nagy része, ami fölösleges. 
Vizet forralni fölösleges vízforralóban előre, minél többször öntjük át a vizet - annál nagyobb a szennyeződés lehetősége. Persze nagy gond akkor sem lehet, de minek? Felrakjuk melegedni - és ha forr, akkor bele a tészta. Ez nem egy borzasztó nagy időveszteség. 
A tésztát nem főzzük fedővel, mert tuti hogy kiforr, kifut. Semmi értelme, hamar visszanyeri a 100 fokot, és az a pár perc már semmi, amíg megfő. 
Főzéskor nem kell megvárni hogy már szétmálljon, egy picit még lehet a közepén vékony, világosabb csík ha elharapjuk, vagy törjük. Ugyanis ha leszűrjük, és egymáson vár a fogyasztásra még a keletkező gőztől puhulni fog. 
Tésztát legjobb éppen kifőve, frissen tálalni, ekkor a legízletesebb. 
Ha meg akarjuk akadályozni, hogy összeragadjon a tészta, akkor vagy nem szűrjük le csontra, vagy egy pici főzőlevet visszalögybölünk. Így minden szál külön marad, és még olaj sem kell.
Egy étkezésre személyenként nagyjából 10 dekával számolunk. Persze vannak kisebb étkűek, de az átlag ez. Fotó

loading...

Megjegyzések

Amennyiben kérdésed, kérésed van írj nekünk a
magyarretrokukta@freemail.hu-ra