Nagyanyáink titka - porhanyós lesütött hús

Aki kóstolta már a lesütött húst, az sohasem feledi

Régi disznóölések alkalmával a hús lesütése volt az egyik legismertebb, legtöbbet alkalmazott tartósítási mód, mivel az így elrakott pörc, kolbász, vagy sült hús megtartotta friss ízét, semmit sem változott sem kinézete, sem állaga, és illata is csábító maradt.
Sőt! Olyan finom sült húst nem ettem, mint a nyáron zsírból előbányászottat... Porhanyós lesz, színe gyönyörű, olyan- mint a friss. Nem véletlen a neve: porhanyós lesütött hús.... Nincs benne semmi tódítás. 
Tegyük hozzá, hogy a sült hús zsírban sütve az igazi, tehát egyáltalán nem egy "borzadályos" különleges műveletről van szó... Gyerekkoromban még nem volt hűtőszekrényünk, legalábbis az elején, ám disznót a legtöbb helyen - még Debrecenben - is vágtak, s mi is vágtunk. És ha húst akartak elrakni nyárra, vagy netán friss tepertőt, pörcöt, akkor egy nagyon egyszerű eljárást alkalmaztak.
Nagy szükség nem volt rá, mert ha nem is mázsaszámra, de azért lehetett kapni húst, viszont nem volt hűtő. 
Volt annak varázsa, amikor nyáron valakinek a családból eszébe jutott a zsírban elrakott hús, és előkerült a bödön, kiszedve zsírral együtt a kincset, mindig csak annyit, amennyit épp akkor felhasználtunk. Időnként apu is vitt a gyárba belőle egy-egy szeletet, ebből aztán madárlátta lett, ami sokkal-sokkal finomabb volt, mint amit otthon eléd raktak, ha csak vajas, vagy zsíros kenyér, akkor is.
Gyerekként csodáltam, de egyben idegenkedtem ettől a hústól, ám amúgy sem voltam akkor még húsevő. Szerettem az ízét, de a rostját lenyelni képtelen voltam. Aztán ez valahogy 5 éves koromra megváltozott, így tapasztalattal is rendelkezem az íze felől. 
A hús puha volt, omlós, és nagyon-nagyon finom. Pont olyan, mintha akkor sütötték volna ki.
Persze, hogy ilyen legyen egy-két dologra oda kellett figyelni, melyek közül a legfontosabb, hogy ne kerüljön semmilyen formában víz a zsírba, és hűvös helyen tárolják, nem légmentesen, de lefedve. Hisz a hús mindenképp tökéletesen el volt szigetelve a levegőtől a rajta lévő zsírréteg miatt.

Végül is hogy készítették a lesütött húst?

Azt a húst, amiből el akartak tenni nyárra, vagy akár őszig is, először is felszeletelték, emlékeim szerint ujjnyi darabokra, besózták szokott módon  - akkoriban a normál mennyiség úgy aránylott, hogy egy kiló színhús, 2 dkg só. Ez az arány most is ajánlott, mert így van íze. 
Viszonylag parázs húsokat raktak el, nem volt szokás a hasonló cikkekben felbukkanó nagy, zsíros-bőrös szeletek  elrakása. 
Akkoriban a szalonnának teljesen más feladata volt, nem pocsékolták a zsíros részeket nyári kedvtelésekre. Abból vagy szalonna, vagy tepertő lett - még frissiben.
Tehát besózták a szeleteket, majd előkerítettek teljesen tiszta zsírt, amiben még semmi nem sült - hisz  még egy-egy sütés után maradt zsiradékot nem dobálták ki, hanem újra használták. Tehát még érintetlen zsírban - disznóvágáskor valahogy ez nem volt megerőltető - először szép pirosra sütötték a szeleteket  mind a két oldalukon, majd pedig fedő alatt addig sütötték, lényegében párolták, amíg meg nem puhult. Utána a zsírt lesütötték, még használható volt, tökéletes pecsenyezsírként, friss kenyéren valami Isteni... a húst pedig kiszedték belőle - folytatandó a folyamatot.
Előkerült a nagy bödön, vagy a kicsi, attól függően mennyi húst akart ilyen módon tárolni, és elkezdték a rétegezést. 
A frissen, zsírszalonnából kisütött zsírból a teljesen tiszta, és száraz bödön aljára leöntöttek egy réteget. Néhány percig vártak, aztán jött egy hús réteg. Erre jött a következő réteg zsír. Megint egy kis várakozás, hogy picit dermedjen a ráöntött híg zsír, aztán jöhet a következő réteg hús. Minden rétegbe annyi húst rejtettek, ami egy étkezésre pont elég volt. 
Ezt a rétegezést addig folytatták, amíg el nem fogyott a tartósítani szándékozott hús. Legtetejére ismét zsírréteg. Ha a zsiradék megdermed teljesen, a bödön teteje, ami lyukacsos lezárható, és a hideg kamrába rakható. Biztos, hogy a tartalmának semmilyen baja nem lesz, és a hús megőrzi üdeségét, finomságát, és még puhább is lesz, mint frissen kisütött társai. 
Nem kell félni attól, hogy a bödönnek lyukacsos a teteje, és ettől romlik meg a hús, a bödön épp így lett kitalálva, hogy a nedvesség képződésekor még véletlenül se csapódhasson vissza, mert akkor az avasodáshoz vezet. A hús pedig úgysem érintkezik a levegővel, mert közte, és a levegő között ott az a bizonyos jó vastag zsír réteg.... 
Érdemes kipróbálni, mindenkinek ajánlom!
És ne féljen senki, hogy tiszta zsír lesz belül a hús, kolbász, vagy bármi. Ez nem így működik! A zsír kívül marad, mi pedig elfogyaszthatjuk a szinte szétomló lesütött húst. 

Megjegyzések

https://www.retrográd.hu

Ha szereted a retrót, ha érdekel a múlt - nézz szét Retrográd oldalunkon is!

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Legjobb receptek

Krumplis pogácsa, még ahogy a Nagyi készítette

Tyúkhúsleves - ahogy még a régiek főzték

Tökéletes körömpörkölt - ahogy kell, ragacsosan...

Te is tejfölösen készíted a zöldborsó főzeléket? - Ezután így csináld!

Pörköltkészítés cigányosan

Kapros dübbencs receptje - egy igazi, magyar tésztaféle

Uborka saláta - ahogy a nagykönyvben meg van írva