Ősztől bizony keveset tojtak a tyúkok, fontos volt a tojás tartósítása |
Régen fontos volt a tojás tartósítása...
Hisz a tyúkoknak hidegben eszükben sincs tojni...
Gondolkodtál már rajta?
Elvégre annak idején nem fűtött ketrecekben éltek a tyúkok, télen is kint bóklásztak az udvaron, éjszakára mentek csak be az ólba, fedett helyre.
Ahogy bejött a rossz idő - ez hol szeptemberre, hol későbbre esett - leálltak a tojással. A gazdasszonyok eddigre már gondoskodtak az ifjabb generációról, a kora tavasszal kelt csibék addigra már maguk is tojókká váltak.
No de a tél az tél volt számukra is, a rossz idő beálltával nem lehetett nagy számú tojással számolni. És bizony akkoriban még nem úgy volt, hogyha valami nincs, akkor elugrok a boltba és megveszem. Voltak hetek-hónapok is, míg egyfajta árucikket nem lehetett kapni, mert egyszerűen kifogyott már a készletről, meg kellett várni míg jön az új termés, vagy mint ez esetben is - a tyúkok jó időt éreznek...
Így aztán tartalékolni kellett, hogy legyen hozzávaló a karácsonyi tésztához is, és néha azért kerülhessen valami tojásos étel is az asztalra - tél ellenére is. Tartalékolni pedig tartósítva lehetett csak.
Tojások berakva gabonába gondosan a hombárban |
Ezért aztán kialakult az a szokás, hogy mielőtt be nem jöhetett még a tartós tacsakos időjárás, a napi "termést" szépen összegyűjtötték, mészbe mártották - ez fertőtlenített és szárított - majd pedig bevitték a kamrába, ami jó hűvös hely volt.
De nem elégedtek meg ennyivel, hanem a tojásokat szépen, egyenként, kis távolságra egymástól beültették a hombárba, a gabonába.
Ez tökéletes hely volt számára. Ha enyhébb volt az időjárás akkor hidegen tartotta, ha fagy volt, akkor pedig megóvta a nagy hidegtől. Tiszta termosztát...
Ezzel a módszerrel akár március végéig eltartották, tartósították a szép, sárga szikű tojást...
És volt egy újkoribb módszer is - a sima újságpapír. Nem a színes, a fényes, hanem az a szimpla, napilap féle. Belecsomagolni jó vastagon, aztán papírdobozba rakni, majd a kamrában hűvös helyen tartani.
De volt olyan is, aki a fahamura esküdött.
A lényeg az volt, hogy az amúgy egy hónapig elálló élelmiszert még hónapokkal később is lehessen felhasználni, tálalni.
Tapasztalat, s lelemény... Ezt mutatja a régi idők tojástartósítási eljárása is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése