 |
| Kendő sehol, gyűrű a kézen... |
És nem csak mai szemmel, mert a problémás dolgokra régebben még többet adtak.
No meg nem is a fotóval van baj, hanem a konyhai nekikészülődésnek.
A kép 1935-ben készült - nyilván egy városi konyhában. Akkoriban faluhelyen még teljesen más berendezésű konyhák voltak.
A hölgy tésztát gyúr - ehhez fokozottabb odafigyelés kellett, mint mondjuk egy levesfőzéshez.
De akkortájt ha betette az ember a lábát a konyhába alapvető volt, hogy kötényt köt (ez meg is történt), ha hosszú ujjú ruha van rajta, akkor azt felhajtja - ez is megvolt....
No de akkor mi a baj?
A hajra nagyon kényesek voltak. Egyrészt ha hosszú volt, akkor összefogták - ezt a fotón szereplő hölgy is megtette - és kendővel lekötötték, hogy még véletlenül se kóricáljon ki alóla egy kósza hajszál, mert ha mégis megteszi, az biztos, hogy annak a tányérjában köt ki, aki a legjobban undorodik tőle. Meg amúgy is: senkinek sem kellemes egy hosszú hajszálat nyeldekelni.
Kicsit homályos a felvétel, de még így is látszik, hogy a képen egy fiatalasszony szerepel, hisz a jobb kezén gyűrűt hord...
Gyűrűt - a konyhában, főleg: tésztagyúráskor...
Ez bizony nagyon nem helyén való.
Ez is egy olyan dolog volt, amit minden magára adó konyhatündér szigorúan betartott: tészta gyúrás, kavarás, készítés előtt, s minden olyan tevékenységnél, ahol a kezet közvetlenül használjuk az ételkészítésnél, esetleg tartósításnál - a gyűrűt levesszük, ha szükséges körmöt is vágunk, utána pedig jöhet az alapos kézmosás, mely után tiszta törülközőbe töröljük kezünk.
Utána pedig már kezdhetett is a napi dolgokba.
Ugyan eltelt jó pár év azóta - ezek a szabályok örök érvényűek maradtak...
Fotó: Fortepan/Lukács Zsolt
Megjegyzések
Megjegyzés küldése