Hogy szilvesztereztünk a hatvanas-hetvenes években?

Szilveszteri bulik legfontosabb kelléke a szendvics volt

Hát igen, az egyik legbiztosabb pont a szendvics volt. Tojásos, Piros Aranyos...

 Előre el lehetett készíteni, viszonylag kevés alapanyagból egész jó mennyiség jött ki. 

 Nem ám sima vekniből, hanem zsúrkenyérből készítették. 
A "zsúr" szó ezidőben nagy divat volt. Akkoriban délutáni baráti összejövetelt jelentett - főleg lányos háznál. Aki tehette vett zsúrkocsit is, ami egy kerekeken guruló többszintű asztalka polc volt, erre tálalták fel a fogyasztani valót, és pakolták a kávét, italokat, üdítőt. 
A gondos háziasszony ezt tolta be vendégség közben, és innen kínálta a meghívottakat. 

De térjünk vissza a zsúrokhoz, és persze a szilveszteri bulikhoz elengedhetetlen zsúrkenyérhez, más néven - szendvicskenyérhez. 
Ezt szeletelték fel sokkal vékonyabbra, mint ahogy annak idején a normál kenyeret szokás volt. Hisz ekkor még nem is hallottunk szeletelt kenyérről, toast-ról meg éppen nem, ha valaki említette volna, akkor csak néztünk volna - mint borjú az új kapura. 
Nem volt ám mindennapos a vásárlása sem. 
Még véletlenül sem lehetett átlaghelyen hozzájutni hagyományos úton: bemegyek a boltba, aztán kérek, vagy veszek le a polcról pár kenyérkét.... Ugyanmár....
Meg kellett rendelni, felíratták a kenyérboltban, tejboltban, aztán a megadott időpontra érte mentek. Ennek oka az volt, hogy fölöslegesen nem sütötték, az emberek hétköznapokon ilyesmire nem költöttek. .

 A kenyeret aztán teavajjal kenték meg, nem volt még nagy bizalom a margarin felé. 
A hatvanas években nem ismerték, de a hetvenes évek közepén már megjelent a Piros Arany, meg a Gulyáskrém, használták is rendesen mindenhez, a szendvicshez meg főképp.
 Főztek hozzá tojást, azt felszeletelték, vagy csináltak belőle tojáskrémet.
 Vettek elő a kamrából egy uborkát, néhány darabot felkarikáztak belőle, sajtot reszeltek - akkoriban még a Trappista lényegesen keményebb volt, sőt - lehetett belőle zsírosat és félzsírosat kapni.
 Paprikát viszont csak nyáron raktak rá ugyanis egyszerűen decemberben, Szilveszterkor nem volt. Se paradicsom. 
Ha volt a háznál kolbász a kamrában akkor elővették, ha nem - akkor bizony gyakran előfordult, hogy erre a napra Pick-szalámit vettek. Akkoriban ezt egyszerűen téliszaláminak hívták. 
Drága volt, hogyne lett volna az, nem volt mindennapos vendég a konyhában. De ha vékony szeleteket vágtak, vagy vágattak, akkor akár 20 dekában is volt annyi, hogy egy kisebb vendégseregnek elég legyen. 
No persze ha parizer jutott a szendvicsre - az sem volt katasztrófa. Bár annak idején is panaszkodtak mindig a parizer minőségére - azért kategóriákkal jobb volt, mint a mostani átlagos darabok. 
De persze nem csak szendvicsből állt a világ....

Ott volt még télen a kocsonya - egy-két tányérral biztos maradt. A kívánós vendég ezt is kaphatott. 
A sütemény általában még a karácsonyi volt, amikoris  annyit sütöttek, hogy az kitartson az Újévig. Kevés család engedhette meg magának, hogy ilyenkor is külön tésztát készítsen. 
Beiglin, zserbón kívül ekkor nagy divat volt a mézes zserbó, és a házi krémes.
Vendégsségre ritkán vettek cukrászsüteményt, túl drága lett volna sok embernek, és többre nézték a házit - azt mondták: jobb az íze.... 
Aztán mikor eljött az éjfél volt  Debreceni, vagy virsli. Mindkettő más kategória volt, mint az átlagos  mostani. 
A debreceni olyan volt, mint egy normális páros kolbász, pusztán borsosabb, és kisebb szálakból állt. 
A  virsli pedig sertéshúsból készült, legalábbis nagyobb arányban, mint manapság. Múltkorában ettem egy 90 százalékos hústartalmút, na.... az tényleg olyan volt, mint anno a hatvanas években, s természetesen nem műbeles: roppanós. 
 Hozzá pedig tormát ettek, ez volt a nagy sláger, akkor még otthon tisztítva, reszelve, megkönnyezve.

 Ha valakinek kellett egy kis plusz édesség - a fán találhatott maradék szaloncukrot. Eleinte konzumot, simát vagy csokibevonatosat,  később már jobbat is: krémszaloncukrot. 

. Hogy milyen kólák voltak?
Semmilyen.
A gyerekek a hatvanas években még szinte biztos, hogy szörpöt ittak, a felnőttek pedig éjfél előtt, egy kis fröccsöt, sört, esetleg egy-egy pohár otthon pancsolt édest, vagy töményt. 
 Családi ünnepekkor még nem volt divat a pezsgő,lényegében az évben egyetlen egyszer került rá sor -   Szilveszterkor, éjfélkor jöhetett egy üveggel. 
A Szovjetszkoje igrisztoje, amit akkor még tényleg a Szovjetunióból hoztak, vagy a ma is ismert eredeti magyar.. 

És persze a fekete kávé, amit minden vendégségben, még akár csak ha a szomszéd átjött - annak is "feltálaltak". 
Kockacukorral... Az volt a divat. A gyerekeknek pedig adtak egy-két kávéba mártottat...

Ha pedig úgy jött össze, hogy nem volt pénz ezekre se, akkor két megoldás volt. 
Vagy a batyus szilveszter - amikor a vendégek hoztak megbeszélten ezt-azt, vagy pedig zsírosdeszka pirosarannyal, esetleg helyette pirospaprikával meghintve. Hozzá meg egy kis málnaszörp, ami szinte minden háznál fellelhető volt. Ha nem - akkor meg megtette a szóda is. 

A hangulat volt a lényeg. 
Erről pedig akkor már a televízió, és persze a rádió gondoskodott.
Az pedig valami fantasztikus volt, ha közben még magnó, lemezjátszó is is volt a háznál  - külföldi lemezekkel, vagy dugeszban  felvett nyugati zenékkel...  :) 

Megjegyzések

https://www.retrográd.hu

Ha szereted a retrót, ha érdekel a múlt - nézz szét Retrográd oldalunkon is!

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Legjobb receptek

Krumplis pogácsa, még ahogy a Nagyi készítette

Tyúkhúsleves - ahogy még a régiek főzték

Tökéletes körömpörkölt - ahogy kell, ragacsosan...

Te is tejfölösen készíted a zöldborsó főzeléket? - Ezután így csináld!

Pörköltkészítés cigányosan

Karácsonyi diós-mákos kalács Nagyi-módra

Kapros dübbencs receptje - egy igazi, magyar tésztaféle