 |
| Mekkora egy rántani való csirke? |
Manapság teljesen más elképzelésünk van egy rántott csirkéről, mint az akár pár tíz évvel ezelőtti időkben.
Ha most valaki rántott csirkét akar, akkor vesz egy - bontottan - legalább egy kilós, de akár nagyobb csirkét a boltban, aztán feldarabolja, itt-ott kliklopfolja, a mellrészét felszeleteli akár 8 darabba is, így egy család biztos, hogy jól lakik belőle az ebédnél.
Fiatalok ezek a csibék, koruk alapján tényleg rántani valók, csakhogy a súlyuk, és alkatuk - akár egy díjbirkózóé....
Az ízekről ne is beszéljünk.
Régen, mikor még a csibék az udvaron szaladgáltak, kapirgáltak, harcoltak az aktuális gilisztáért, vagy cserebogárért izmosak voltak, vékonyak, zsír kevés volt rajtuk - és lényegesen lassabban nőttek.
Nem csoda, hisz nem táppal nyomták őket, hanem kukoricát, zöldet ettek, s mellette önállóan bogarásztak.
Akkoriban egy rántani való csirke jó félkilós volt, tollal, mindennel együtt maximum 70 dekát nyomhatott, de igazándiból akkor már túlsúlyos volt.
Ezt aztán az idősebbje úgy befalatozta, hogy még a csontjából is csak a közepe maradt, a porcos részek is lényegében sütés közben mind megpuhultak.
Az íze pedig - akár a műtrágyával felfújt, vagy csak természetes módon nőtt paradicsom közötti különbség - fergeteges volt. Az az íz, ami most eloszlik egy másfél kilós csirkében - ott volt a harmadában, de töményen.
70 dekától felfele már paprikásnak szánták a csibéket. Azt sem készítették ám anyányi kapirgálókból.
Az ilyen jó egy kilós, másfél kilós csipegető pedig súlya alapján már lényegében tyúknak számított - amit nyilván tojónak hagytak meg, mikor pedig abból a korból kiöregedett - jófajta levest készítettek belőle. Lassan, tötyögősen.
Hisz tudták, hogy mindenhez idő kell, és ha túl gyorsan fő a tyúk csontjaival együtt, akkor bizony kellemetlen szaga lesz, de az a legkevesebb - íze enyves lesz...
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése