Ezt a módszert a vadászok alkalmazták akkor, amikor vadászat alkalmával megéheztek, ellenben az étel elkészítéséhez nem volt edény a környéken.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Egyszerű a dolog.
A szárnyast kizsigerezzük és kimossuk, levágjuk a fejét, a szárnyak végét és a lábakat, a tollat azonban nem bántjuk.
A madár belsejét alaposan besózzuk és egy-egy előkészített belsőbe 2 szelet 1-1 centi vastagságú szalonnaszeletet és egy hagymát felszeletelve helyezünk el.
A szárnyasokat ezután tollastul - igen, nem kell szörnyülködni - kb. 1 centinyi vastag , nedves agyagréteggel borítjuk be.
Ezután az egészet behelyezzük az időközben elkészített bőséges hamvas parázsba.
A parázsba helyezett szárnyasokat le is fedjük szintén parázzsal.
25—30 perc múlva megfordíthatókká válnak, majd újból befedjük őket.
Ha ismét várunk jó 20 percet - esélyesen a pecsenye el is készült.
Ekkor jön az érdekes része.
Egy ásóval, vagy alkalmas szerszámmal kikaparjuk az agyagban sült finomságokat a tűzből, és ugyanezzel a szerszámmal a társaság elé tologatjuk.
Ennyi idő alatt a kiégetett agyag esélyesen meg is hűl annyira, hogy hozzáérhessünk.
Ekkor aztán megfogjuk, és nagyjából tiszta helyen derékmagasról leejtjük.
Ettől az dirib-darabra törik, letisztítható róla a toll- magával húzva a bőrt is.
Ha szépen letisztult - lehet is enni.
Ekkor tálra, vagy deszkára rakjuk, megsózzuk.
Még finomabb, ha előkészítve, de lehűtve tartjuk madarunkat 1-2 napig, s csak utána sütjük ilyen módon, természetesen akkor már csak különlegességként, nem azért, mert nem állna rendelkezésre konyhai berendezés, és edény.
Nagyon porhanyós és lédús sültet kapunk.
Fotó: Pixabay
Megjegyzések
Megjegyzés küldése